Lejáróban volt a Csacsiról a műszaki. Voltak egyéb panaszai is, reggelente panaszosan sírt szegényke - kezdett megpusztulni a vezérműszíj -, és hullottak az olajkönnyek is a szűrőházból a garázspadlóra.
A gyógyulás nem Öreg néne házikójában várt rá, hanem a közeli zsákutcában lévő szakipari nemmárkaszervízben. Az első két órában szétborultak még az első futóművek is, de a lényeg, hogy az olajfolyást sikerült behatárolni. Avatott kezek tárták fel a tömítetlenség okait, majd az elhárítás fázisa következett. Még most sem tértem magamhoz az élményből, ahogy egy szekrény aljából kirángatott fadoboz ötmaréknyi tömítéshalmazából matekolta ki a - különben kifogástalanul dolgozó - szaki, hogy eeejólessz. Mondjuk nem vártam nagy dolgokat, azért is vittem ide a tragacsot, de a repülésben valahogy megszoktam, hogy "típus-lajstrom-alkatrész katalógus-cikkszám". De hogy próbálgatjuk, hogy szemre mi lesz jó? Hmmm.
Persze azt is el kell mondjam, hogy azóta se folyik, szóval van még mit tanulnom...