Történt, hogy a nyáron betértem az ovi melletti zöldségeshez. Nagyon alkalmas helyen van a bolt, mert a havi egy - lányomra jutó - gyümölcsnapi sorosság esetén nem kell előre vásárolni meg cipekedni, hanem reggel mindent frissen meg lehet venni és két perc múlva át lehet adni az óvónéniknek. Azt nem tudom, hogy az Ovi-Zöldséges viszonylatban milyen korrupciós összefüggés rendszer eredménye lehet a gyümölcsnapos szisztéma, de ez most talán nem is olyan fontos. Aznap éppen az itthon esedékes, menetrend szerinti rakott krumplihoz vettem volna meg a hozzávalókat. A kolbász már a sajttal kéz a kézben vacogott a hűtőben, de a többit még be kellett szereznem.
A zöldséges üzlet beltere érdekes kialakítású valami. A vásárlótér kb. két négyzetméter, de ebből egyen - középen - már az áruk egy része terpeszkedik. A többi gyümölcs és egyéb a falak mentén feltornyozva várnak új gazdájukra, mint a menhelyi kutyák. A fenti lerakat egy amúgy nem túl bonyolult útvesztőt eredményez, amelyben vagy egyfajta természetes körforgás alakul ki, vagy a boltba lépő szembetalálja magát másfél kiló banánnal, amint jönne kifelé az előző vásárló kezében. Itt aztán el lehet dönteni, hogy ki fog tolatni. A korábbi, tettlegességgel fenyegető vitákat elkerülendő került kialakításra egy buszöböl a rekeszek között, ahol egy fél lépésnyi C vágány található a Gombák és a Karfiolok között.
Érkezésemkor egy idősebb néni éppen alkudott egy kosár levesnek való fölött, így a kifelé vezető úton bementem és a krumplik felé navigáltam. A hátam mögött a beszélgetés a rokoni kör hogyléte felé tolódott, a néni régi ismerős volt. Fél füllel a kis Zsuzsi megfázására figyelve benyúltam a sötét sarokban lapuló krumplis fakkba és pakolni kezdtem. Egészen addig jutottam, amíg egyszer csak a várt télálló Rózsa helyett egy cirmost akartam megragadni és beletuszkolni a nájlonba. A sötétből csak a szeme pislogott ki, ez határozottan gyanús lett. Amikor azonban nekiiramodott kifelé, hogy a forróság elől hűvösre tett bundáját megmentse a kitöméstől, akkor már egészen biztos voltam benne, hogy ez nem pityóka. A meglepetéstől még hátrahőkölni sem tudtam, a körték a hátam mögött szilárdan tartották megszerzett helyüket. A cirmos viszont hangosan méltatlankodva irányt vett a hipertér felé, két ugrással hidalva át a boltot és mivel a kandúrokat nem szerelik fel kipörgésgátlóval, így indulásával kisebb krumpli-lavinát hozott mozgásba.
A hangra félbeszakadt a hátam mögötti eszmecsere. Zsuzsi közben talán férjhez is ment, ezt nem tudom - az élmények hatására elvesztettem a fonalat. Bokáig a kolompérban zavartan magyarázni kezdtem, hogy mi is történt, de a boltos néni arcára nem ült ki a döbbent, mint vártam. Tőle tudtam meg, hogy az immáron egy messzi, messzi galaxisban lévő egértemető neve: Bogumil. Hát... elég eretnek dolog nyáron a krumplicsírák közt fetrengeni az szent, de legalább kiderült, hogy ő a zöldséges macskája - volt.
A napokban a bolt előtt újra összefutottunk, de csak én tudtam róla, hogy ő kicsoda, neki szerintem fogalma se volt hogy én kivagyok. De még mennyire...
